Mandarin vízicsibe
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Porzana paykullii (Ljungh, 1813) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mandarin vízicsibe témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mandarin vízicsibe témájú kategóriát. |
A mandarin vízicsibe (Porzana paykullii) a madarak osztályának guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezés
A fajt Sven Ingemar Ljungh svéd természettudós írta le 1813-ban, a Rallus nembe Rallus Paykullii néven. Besorolása erősen vitatott, egyes szervezetek a Zapornia nembe sorolják Zapornia paykullii néven,[2] mások a Limnobaenus nembe Limnobaenus paykullii néven.[3] Tudományos faji nevét Gustaf von Paykull svéd ornitológus tiszteletére kapta.
Előfordulása
Kína, Indonézia, Észak- és Dél-Korea, Malajzia, Oroszország ázsiai részén, Thaiföld és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi, trópusi és mérsékelt övi szezonálisan elárasztott legelők, valamint folyók, patakok és mocsarak környéke. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 20–22 centiméter.[2]
Életmódja
Leginkább rákfélékkel és rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt férgeket, magvakat és döglött halakat is.[2]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 24.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
