Ryan Hunter-Reay
Ryan Hunter-Reay | |
2021-ben | |
Életrajzi adatai | |
Teljes neve | Ryan Hunter-Reay |
Született | 1980. december 17. (43 éves) Dallas, Texas, USA |
Nemzetisége | amerikai |
Pályafutása | |
Kategória | IndyCar |
Aktív évei | 2007–2021, 2023 |
Korábbi csapatai | Rahal Letterman Racing (2007–2008) Vision Racing (2009) A.J. Foyt Enterprises (2009, 2011) Andretti Autosport (2010, 2012–2021) Dreyer & Reinbold Racing (2023) Ed Carpenter Racing (2023) |
Nagydíjak száma | 250 (249 rajt) |
Világbajnoki címek | 1 (2012) |
Győzelmek | 16 |
Dobogós helyezések | 44 |
Első rajtkockák | 6 |
Leggyorsabb körök | 10 |
Első nagydíj | 2007-es Honda 200 |
Első győzelem | 2008-as Camping World Watkins Glen Grand Prix |
Legutolsó győzelem | 2018-as GoPro Grand Prix of Sonoma |
Legutolsó nagydíj | 2023-as Firestone Grand Prix of Monterey |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ryan Hunter-Reay témájú médiaállományokat. |
Ryan Hunter-Reay (Dallas, Texas, 1980. december 17. –) amerikai autóversenyző.[1]
2003 és 2005 között versenyzett a Champ Car sorozatban, minden évben más csapatnál, két győzelmet szerzett az itteni pályafutása alatt. Hunter-Reay lett az IndyCar legjobb újonca 2007-ben, majd 2008-ban megszerezte első IndyCar-győzelmét is a Watkins Glen International pályán. 2009-ben a Vision Racing-hez szerződött, ahol a #21-es autót vezette, de később az A. J. Foyt Enterprises csapatnál helyettesítette Vitor Meira-t az év végéig. 2010. január 4-én Hunter-Reay nem teljes szezonra, de aláírt az Andretti Autosport-al és a #37-es Izod-szponzorált autót kapta, az Izod nem csak az IndyCar főszponzora, de Hunter-Reay legfőbb támogatója is volt egyben. Később sikerült pénzt szereznie az egész szezonra.
Pályafutása
A kezdetek
Miután hat nemzetközi gokart bajnokságot megnyert,[2] Hunter-Reay nyerte el a Skip Barber Karting ösztöndíjat és versenyzett a Skip Barber Formula Dodge Szériában is. Ezután megnyerte a Skip Barber Formula Dodge Nemzetközi bajnokságot 1998-ban.
Versenyzett a Barber Dodge Pro Series-ben 2000-ben és 2001-ben, Hunter-Reay lett a legjobb újonc 2000-ben és két győzelmet szerzett 2001-ben. Ezt követően a Champ Car nevelőszériájának számító bajnokságban, a Formula Atlantic szériában indult 2002-ben, a bajnokságban hatodik lett, három győzelemmel és a legtöbb kört az élen töltve és a legtöbb leggyorsabb kört megfutva és a legtöbb pole-pozíciót szerezve. Ezután megkapta a Worldcom "Rising Star" díjat és a Champ Car csapatok felfigyeltek rá.
Champ Car
2003-ban Hunter-Reay a Champ Car-ban kezdett versenyezni az alacsony költségvetésű American Spirit Team Johansson csapatban. Bár a régebbi és lassabb Reynard karosszériát használt, de sokszor indult az első sorból és harmadik lett a Mid-Ohio-i versenyen, de a szezon csúcspontja akkor volt amikor a változó időjárásnak köszönhetően megszerezte első Champ Car sikerét Ausztráliában és ezt rögtön újonc évében a csapattársa Jimmy Vasser és a brit Darren Manning előtt.
2004-ben a Herdez csapathot szerződött, és Milwaukee-ban megszerezte a csapat legelső pole pozícióját aztán megnyerte a futamot is, úgy, hogy az egész versenyt az élen töltötte. Bár a Road America-i versenyen első soros rajthelyet szerzett, de a versenyen a tavalyi csapattársa, Jimmy Vasser kilökte a pályáról és kiállni kényszerült a versenyből. A Toronto-i futamon a negyedik helyért harcolt de a lassú defekt miatt lelassult és csak a nyolcadik helyen ért célba.
2005-ben ismét csapatot váltott, ezúttal a Rocketsports Racing-hez szerződött le. Az egész szezonban csak küzdött az autóval. Az újonc csapattársa, Timo Glock nagyobb sikerrel vezette az autót, és éppen, hogy lemaradt a győzelemről a Montreal-i versenyen. A szezon végén Glock lett a legjobb újonc, míg Hunter-Reay már el sem indult a szezon utolsó két futamán.
A1 Grand Prix
A 2006–2007-es szezonban elindult az A1GP-ben az amerikai csapattal.[3] Eredetileg Pekingben debütált volna, de ez nem valósult meg. A hatodik helyen végzett debütálóversenyén, Új-Zélandon.
IndyCar
2007. július 19-én jelentette be az IndyCar-ban érdekelt Rahal Letterman Racing csapat, hogy Hunter-Reay váltja a szezon folyamán bukdácsoló Jeff Simmons-t a csapat #17-es Ethanol szponzorált autóval.[4][5] Az első két versenyén Top 10-es helyezést ért el, egy hetedik helyet a Mid-Ohio-i futamon és egy hatodik helyet a Michigan-i versenyen. A Chicago-i futamon ismét hetedik lett, és noha nem indult el teljes szezonban, mégis ő lett az év újonca.
2008-ban már teljes szezont ment a Rahal Letterman Racing-nél. Az indianapolisi 500-on újoncként indult és a legjobb újoncként végzett a futamon a 6. hellyel.[6] Július 6-án megszerezte első IndyCar-győzelmét a Watkins Glen-i versenyen. A 60 körös versenyből kilencet vezetett, miután Darren Manning-et megelőzte az egyik újraindításnál. A versenyt Manning előtt 2,4009 másodperces előnnyel nyerte meg. A győzelmét követő versenyeken év végéig mindig az első tízben végzett, kivéve a Nashville-i és a Sonoma-i futamot. Végül a 8. helyen rangsorolták a bajnokságban 360 ponttal. A bajnokságba végeredményébe be nem számító ausztrál versenyen 3. lett.
2009-ben a Vision Racing-hez írt alá egy szerződést,[7] miután a Rahal Letterman Racing jelezte, hogy nem tudott teljes szezont futni szponzorhiány miatt. Az első versenyén új csapatával a 2. helyen intették le Ryan Briscoe mögött,[8][9] ezzel megszerezve az alakulata történetének legjobb eredményét. A többi versenyen már az első tízbe sem fért bele és az indianapolisi 500 mérföldes versenyre is utólag, a Bump Day-en tudta kvalifikálni magát. Az Iowa-i versenytől kezdve már a négyszeres indianapolisi 500 győztes, A.J. Foyt csapatában helyettesítette a hétvége során megsérült Vitor Meira-t a szezon végéig.[10] Az új csapatánál sem ment jobban, mint a Vision-nél, de szerzett egy hetedik helyet a kanadai Torontóban és egy negyediket Mid-Ohio-ban. Két csapattal összesen 298 pontot gyűjtött, ami a 15. pozícióra volt elég a versenyzők között.[11]
2010. január 4-én jelentették be, hogy az Andretti Autosport #37-es Izod által szponzorált autóját fogja terelgetni az Indy 500-ig, de végül a fordulót követően a szezon végéig meghosszabbították a megállapodását.[12] A szezonnyitón kicsivel maradt le a győzelemről, de három futammal később az utcai Long Beach-en nyerni tudott.[13] Az évad folyamán háromszor lett dobogós, hatszor ért célba az első öt között és tizenkétszer volt benne az első tízben. Október 29-én Hunter-Reay újabb két szezonra szerződött le az Andretti Autosporttal.[14]
Hunter-Reay második IndyCar-versenyét nyerte meg 2011-ben, New Hampshire-ben,[15] és még kétszer állhatott fel a pódium valamely fokára. A rossz évkezdés azonban nagy hátrányt eredményezett az élen lévőktől, amely valamelyest feljavult a kiírás második felére nyújtott eredményei miatt. A legendás Indy 500-on nem tudta egyenes ágon kvalifikálni magát, mivel csapattársával, Marco Andrettivel ütközött.[16] Az Andretti később megállapodást kötött az A. J. Foyt Enterprises-szal, hogy a Hunter-Reay leváltsa Bruno Junqueirát a viadalra,[17] így eltudott indulni az utolsó, 33. helyről[18] és a 23. helyen futott be a leintésnél. Az idényzáró, Las Vegasi-fordulóban összeért Alex Taglianival a nagy csatázás közben, melynek következtében kiesett. Végül teljes egészében törölték a futamot Dan Wheldon halálos balesetét követően.[19][20]
2012-ben továbbra is az Andretti színeiben volt ott a #28-as DHL/Sun Drop Dallara DW12-Ilmor-Chevrolet Indy V6-os modellel,[21] mely kasztni a nevét Dan Wheldonról kapta, erre utal benne a "DW" előtag.[22] Az idénynyitó szentpétervári Honda Grand Prix-n a város utcáin a 3. helyen végzett Hélio Castroneves és Scott Dixon mögött. Három futammal később a 2. helyen végzett a São Paulo Indy 300-on a brazil nagyváros utcáin. Az Indianapolis 500-on karrierjének addigi legjobb eredményét érte el, amikor a 3. helyre kvalifikálta magát. A versenyen folyamatosan a legjobb 10-ben haladt, mígnem felfüggesztési probléma miatt, 123 kör után ki kellett állnia. Hunter-Reay az év felénél egymást követő három gp-t is megtudott nyerni. A Milwaukee IndyFest-et, az Iowa Corn Indy 250-et az Iowa Speedway-en és a Honda Indy Torontót is, Kanadában, amely után átvette a vezetést a bajnokságban. Később elvesztette pontelőnyét a Honda Indy 200-at követően Mid-Ohióban,[23] ahol a 7. helyen intették le, és a 25 autó közül a 24. helyen végzett egy motorhiba miatt. A következő fordulóban, a sonomai GoPro Indy Grand Prix-n szintén a 7. helyen állt, és a legjobb 10-ben futhatott be a végén, amikor váratlanul egy újraindításkor Alex Tagliani-val ért össze, emiatt is csak a 18. lett végül, míg riválisa, Will Power visszaszerezte az első helyet a tabellán.[24] A szezonzáró MAVTV 500-on az Auto Club Speedwayen Hunter-Reay és Power is, mindketten 10 rajthelyes büntetést kaptak, mert mindketten túllépték az öt motorcsere limitjét.[25] Hunter-Reay fokozatosan feljebb lépett a mezőnyben, és bekerült a legjobb 5 közé, így a bajnokság élére került. A 241. körben a brazié Tony Kanaan karambolozott, emiatt a versenyt piros zászlóval leállították. Az újraindításkor Hunter-Reay-nek sikerült az első ötben maradnia. Carpenter nyerte az évadzárót, míg Hunter-Reay a 4. helyen végzett,[26] és megnyerte az összesített és az ovális bajnokságot is.[27] Ezzel ő lett az első amerikai, aki megnyerte a bajnokságot Sam Hornish Jr. 2006-os sikere óta.[28] A Fontana futam hétvégéjén felajánlották, hogy 2013-ban a Team Penske csapatánál vezessen,[29] azonban ő a 2013-as és 2014-es szezonra újra leszerződött Andrettivel.[30] December 5-én bejelentette, hogy 2013-ban az #1-es rajtszámot fogja használni, melynek belsejében az eredi, #28-as száma fog megjelenni.[31]
2013-ban megnyerte a Barber[32] és a Milwaukee[33] versenyeket, valamint három második és egy harmadik helyet szerzett az Indianapolis 500-on. Azonban a 19 naptári fordulóból, haton is kiesett, így az évet a 7. helyen zárta.[34][35] 2014-ben az Indianapolis 500-at 0,060 másodperccel nyerte meg a triplagyőztes Hélio Castroneves előtt.[36][37] Nyert továbbá a Barberben és az ovál Iowán is, és ezenkívül három második helyezést ért el. Volt még öt kiesése is, részben ezek miatt 6. lett a pilóták között.[38] 2015-ben nyert Iowában[39] és a Poconóban,[40] a szezon nagy részében azonban gyenge eredményeket ért el, ami a 6. helyre ejtette vissza.[41] A 2016-os sorozatban nyeretlen volt, a 12. helyen végzett három harmadik és nyolc top 10-es hellyel. Ez volt a legrosszabb év végi helyezése a 2009-es idény óta. Két győzelmet aratott Detroitban és Sonomában, és négy második helyezést ért el, így 4. lett a 2018-as bajnokságban. Ekkor érte el máig utolsó versenysikerét.
2021-ben negyedik lett a kaotikus új utcai helyszínen, Nashville-ben, ami a legjobb helyezése volt az évben,[42][43] Összesítésben a 17. lett,[44] ami pályafutásának a legrosszabb év végi helyezése volt, egyben ez volt az utolsó éve az Andretti csapat pilótájaként.[45] 2022-re kiszorult a résztvevő mezőnyből, viszont a háttérből, autófejlesztéssel és tanácsokkal segítette a Juncos Hollinger Racinget, majd az újonc Callum Ilott felkészülését a 106. Indianapolis 500-ra.[46] 2023-ban a 107. Indianapolis 500-on a Dreyer & Reinbold Racing színeiben kapott lehetőséget,[47] ahol a 11. helyen végzett.[48][49] 2023. június 8-án a csapattulajdonos, Ed Carpenter bejelentette, hogy Hunter-Reay fogja pótolni a menesztett Conor Daly-t[50] Road Americától kezdve az év befejezéséig az Ed Carpenter Racingnél.[51][52][53]
Sportautózás
2008 januárjában elindult a Daytona-i 24 órás versenyen NASCAR-bajnok Jimmie Johnson-al és Marc Goossens-nel. A #91-es Lowe's Pontiac Riley-val a verseny elején egész jól ment, de később visszaestek és a 22. órában feladni kényszerültek a futamot. A 2010-es évet szintén a Daytona-i 24 órás versennyel kezdte a Level 5 Motorsports színeiben, ahol 3. lett.
Eredményei
Teljes Champ Car eredménysorozata
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
2003 | Johansson | STP 16 | MTY 12 | LBH 7 | BRH 16 | LAU 11 | MIL 16 | LS 12 | POR 17 | CLE 9 | TOR 11 | VAN 6 | ROA 10 | MDO 3 | MTL 17 | DEN 15 | MIA 12 | MXC 11 | SRF 1 | FON Vi | 14. | 64 |
2004 | Herdez | LBH 7 | MTY 8 | MIL 1 | POR 12 | CLE 11 | TOR 8 | VAN 8 | ROA 4 | DEN Ki | MTL Ki | LS 5 | LVS 13 | SRF 5 | MXC 19 | 9. | 199^ | |||||
2005 | Rocketsports | LBH 13 | MTY 7 | MIL Ki | POR 15 | CLE Ki | TOR 6 | EDM Ki | SJO Ki | DEN 6 | MTL 12 | LVS 10 | SRF | MXC | 15. | 110 |
- ^ A Champ Car 2004-től új pontrendszert használt.
Teljes IndyCar eredménysorozata
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
2007 | Rahal Letterman | HMS | STP | MOT | KAN | INDY | MIL | TXS | IOW | RIR | WGL | NSH | MDO 7 | MIS 6 | KTY 15 | SNM 18 | DET 18 | CHI 7 | 19. | 119 | ||
2008 | Rahal Letterman | HMS 7 | STP 17 | MOT1 7 | LBH1 Vi | KAN 18 | INDY 6 | MIL 15 | TXS 20 | IOW 8 | RIR 16 | WGL 1 | NSH 19 | MDO 10 | EDM 8 | KTY 9 | SNM 18 | DET 6 | CHI 9 | SRF² 3 | 8. | 360 |
2009 | Vision Racing | STP 2 | LBH 11 | KAN 15 | INDY 32 | MIL 12 | TXS 16 | 15. | 298 | |||||||||||||
A.J. Foyt Enterprises | IOW 19 | RIR 15 | WGL 21 | TOR 7 | EDM 17 | KTY 14 | MDO 4 | SNM 19 | CHI 15 | MOT 21 | HMS 13 | |||||||||||
2010 | Andretti Autosport | SAO 2 | STP 11 | ALA 12 | LBH 1 | KAN 5 | INDY 18 | TXS 7 | IOW 8 | WGL 7 | TOR 3 | EDM 5 | MDO 10 | SNM 8 | CHI 4 | KTY 21 | MOT 9 | HMS 11 | 7. | 445 | ||
2011 | Andretti Autosport | STP 21 | ALA 14 | LBH 23 | SAO 18 | INDY³ Nk | TXS1 19 | TXS2 9 | MIL 26 | IOW 8 | TOR 3 | EDM 7 | MDO 3 | NHA 1 | SNM 10 | BAL 8 | MOT 24 | KTY | LVS T | 8. | 317 | |
A.J. Foyt Enterprises | INDY³ 23 | |||||||||||||||||||||
2012 | Andretti Autosport | STP 3 | ALA 12 | LBH 6 | SAO 2 | INDY 27 | DET 7 | TXS 21 | MIL 1 | IOW 1 | TOR 1 | EDM 7 | MDO 24 | SNM 18 | BAL 1 | FON 4 | 1. | 468 | ||||
2013 | Andretti Autosport | STP 18 | ALA 1 | LBH 24 | SAO 11 | INDY 3 | DET 2 | DET 18 | TXS 2 | MIL 1 | IOW 2 | POC 20 | TOR 18 | TOR 19 | MDO 5 | SNM 6 | BAL 20 | HOU 20 | HOU 21 | FON 9 | 7. | 469 |
2014 | Andretti Autosport | STP 2 | LBH 20 | ALA 1 | IMS 2 | INDY 1 | DET 16 | DET 19 | TXS 19 | HOU 7 | HOU 6 | POC 18 | IOW 1 | TOR 21 | TOR 14 | MDO 10 | MIL 21 | SNM 2 | FON 16 | 6. | 563 | |
2015 | Andretti Autosport | STP 7 | NLA 19 | LBH 13 | ALA 5 | IMS 11 | INDY 15 | DET 13 | DET 8 | TXS 18 | TOR 19 | FON 16 | MIL 13 | IOW 1 | MDO 7 | POC 1 | SNM 2 | 6. | 436 | |||
2016 | Andretti Autosport | STP 3 | PHX 10 | LBH 18 | ALA 11 | IMS 9 | INDY 24 | DET 7 | DET 3 | ROA 4 | IOW 22 | TOR 12 | MDO 18 | POC 3 | TXS 13 | WGL 14 | SNM 4 | 12. | 428 | |||
2017 | Andretti Autosport | STP 4 | LBH 17 | ALA 11 | PHX 13 | IMS 3 | INDY 27 | DET 13 | DET 17 | TXS 19 | ROA 14 | IOW 3 | TOR 6 | MDO 8 | POC 8 | GTW 15 | WGL 3 | SNM 8 | 9. | 421 | ||
2018 | Andretti Autosport | STP 5 | PHX 5 | LBH 20 | ALA 2 | IMS 18 | INDY 5 | DET 2 | DET 1 | TXS 5 | ROA 2 | IOW 19 | TOR 16 | MDO 7 | POC 18 | GTW 20 | POR 2 | SNM 1 | 4. | 566 | ||
2019 | Andretti Autosport | STP 23 | COA 3 | ALA 8 | LBH 5 | IMS 17 | INDY 8 | DET 5 | DET 4 | TXS 5 | ROA 11 | TOR 16 | IOW 17 | MDO 3 | POC 19 | GTW 8 | POR 18 | LAG 10 | 8. | 420 | ||
2020 | Andretti Autosport | TXS 8 | IMS 13 | ROA 4 | ROA 22 | IOW 16 | IOW 22 | INDY 10 | GTW 7 | GTW 11 | MDO 5 | MDO 3 | IMS 19 | IMS 16 | STP 5 | 10. | 315 | |||||
2021 | Andretti Autosport | ALA 24 | STP 14 | TXS 16 | TXS 10 | IMS 12 | INDY 22 | DET 21 | DET 11 | ROA 13 | MDO 24 | NSH 4 | IMS 18 | GTW 7 | POR 15 | LAG 11 | LBH 23 | 17. | 256 | |||
2023 | Dreyer & Reinbold Racing | STP | TXS | LBH | ALA | IMS | INDY 11 | DET | 26. | 131 | ||||||||||||
Ed Carpenter Racing | ROA 17 | MDO 19 | TOR 26 | IOW 23 | IOW 24 | NSH 16 | IMS 20 | GTW 14 | POR 21 | LAG 10 |
- * A szezon jelenleg is zajlik.
- 1 A Long Beach-i és a Japán versenyt ugyanazon a napon rendezték a Champ Car és az IRL pilótáknak és mindkét verseny bele számít a bajnokságba.
- 2 A verseny nem számít bele a bajnokságba.
- 3 Nem tudta kvalifikálni magát az Indy 500-ra ezért Bruno Junqueira autójával versenyzett a futamon.
Indianapolis 500
Év | Kasztni | Motor | Rajthely | Eredmény | Csapat |
---|---|---|---|---|---|
2008 | Dallara | Honda | 20 | 6 | Rahal Letterman |
2009 | Dallara | Honda | 32 | 32 | Vision Racing |
2010 | Dallara | Honda | 17 | 18 | Andretti Autosport |
2011 | Dallara | Honda | Nk | Andretti Autosport | |
Dallara | Honda | 33 | 23 | A.J. Foyt Enterprises | |
2012 | Dallara | Chevrolet | 3 | 27 | Andretti Autosport |
2013 | Dallara | Chevrolet | 7 | 3 | Andretti Autosport |
2014 | Dallara | Honda | 19 | 1 | Andretti Autosport |
2015 | Dallara | Honda | 16 | 15 | Andretti Autosport |
2016 | Dallara | Honda | 3 | 24 | Andretti Autosport |
2017 | Dallara | Honda | 10 | 27 | Andretti Autosport |
2018 | Dallara | Honda | 14 | 5 | Andretti Autosport |
2019 | Dallara | Honda | 22 | 8 | Andretti Autosport |
2020 | Dallara | Honda | 5 | 10 | Andretti Autosport |
2021 | Dallara | Honda | 7 | 22 | Andretti Autosport |
2023 | Dallara | Chevrolet | 18 | 11 | Dreyer & Reinbold Racing |
Teljes Superstar Racing Experience eredménylistája
Év | # | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
2022 | 28 | FIF 8 | SBO 9 | STA 71 | NSV 10 | I55 13 | SHA 4 | 7. | 118 |
Jegyzetek
- ↑ Ryan Hunter-Reay. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Driver: Ryan Hunter-Reay | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Team USA names Hunter-Reay for New Zealand race (angol nyelven). us.motorsport.com, 2007. január 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Rahal Letterman swaps Simmons for Hunter-Reay (angol nyelven). ESPN.com, 2007. július 19. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ By: INDYCAR’S SIMMONS REPLACED (amerikai angol nyelven). Hartford Courant, 2007. július 20. [2021. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Indianapolis Motor Speedway (angol nyelven). www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Panzariu, Ovidiu: Ryan Hunter - Reay Secures 2009 Season with Vision Racing (angol nyelven). autoevolution, 2009. április 1. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Team Penske | News | Briscoe Leads Team Penske To Victory in St. Petersburg. www.teampenske.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Briscoe Wins Honda Grand Prix Of St. Petersburg To Open 2009 Season. www.theautochannel.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ IRL: Ryan Hunter-Reay moves on to AJ Foyt Racing | Car News | Auto123 (angol nyelven). auto123.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Championships | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Panzariu, Ovidiu: Ryan Hunter-Reay Secures Full 2010 Deal with Andretti (angol nyelven). autoevolution, 2010. július 5. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Reports, Staff: Ryan Hunter-Reay Wins 2010 Toyota Grand Prix Of Long Beach (amerikai angol nyelven). Long Beach Post News, 2010. április 19. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Andretti signs Hunter-Reay to drive limited slate (angol nyelven). ESPN.com, 2010. január 5. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay wins at New Hampshire (amerikai angol nyelven). Sarasota Herald-Tribune. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay pulls off dramatic pass to win Indy 500 (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay Replaces Bruno Junqueira In Indy 500 In Sponsor-Driven Move (angol nyelven). www.sportsbusinessjournal.com, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Deal puts Hunter-Reay back in Indianapolis 500 (angol nyelven). ESPN.com, 2011. május 23. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Gergely: Halál a versenypályán: elhunyt Dan Wheldon, az Indy 500 bajnoka (magyar nyelven). Autónavigátor.hu, 2011. október 17. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Staff, the CNN Wire: IndyCar won't return to Las Vegas track where Wheldon was killed (angol nyelven). CNN, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ RYAN HUNTER-REAY CONFIRMED TO ANDRETTI AUTOSPORT WITH DHL SUPPORT (amerikai angol nyelven). Andretti Autosport. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Dallara to name 2012 IndyCar in honour of Dan Wheldon (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. október 18. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Team Penske | News | Power Takes Over IndyCar Championship Lead at Mid-Ohio. www.teampenske.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hanford, Ian: Indy Grand Prix of Sonoma 2012 Results: Reaction, Leaders and Post Race Analysis (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Points leader Hunter-Reay to incur grid penalty. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay earns championship; Carpenter wins race at Fontana (angol nyelven). us.motorsport.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Name, No: Ryan Hunter-Reay Wins the 2012 IndyCar Championship (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Andretti's Hunter-Reay wins the 2012 IndyCar Championship in Fontana (angol nyelven). au.motorsport.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay could move to Team Penske for 2013 (amerikai angol nyelven). Autoweek, 2012. szeptember 4. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay, Andretti close to new deal (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay to run No. 1 with a twist in 2013 season. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ CHEVY INDYCAR AT BARBER MOTORSPORTS PARK: Ryan Hunter-Reay Wins at Barber Motorsports Park; Post Race Press Conf. Transcript (angol nyelven). media.gm.com, 2013. április 7. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ MattWeaver: Ryan Hunter-Reay wins IndyFest (angol nyelven). SBNation.com, 2013. június 15. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ 2013 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Scott Dixon emerges as 2013 IndyCar Series champion; Will Power wins season finale (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Series, Verizon IndyCar: Hunter-Reay Wins the 2014 Indianapolis 500. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay wins 2014 Indianapolis 500 (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ 2014 IndyCar Series - Standings. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay treasures third victory at Iowa. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Spurgeon, Brad. „Ryan Hunter-Reay Wins at Pocono”, The New York Times, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés: 2023. június 26.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ 2015 IndyCar And Indy Lights Championship Points Standings - OpenWheel.com (amerikai angol nyelven). openwheel.com, 2016. február 23. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ericsson nyerte a kaotikus futamot (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ RacedayAddams: Őrület a köbön: Az IndyCar kimaxolta a flúgos futam fogalmát Nashville-ben - (magyar nyelven), 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ 2021 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ RacedayAddams: HIVATALOS: Ryan Hunter-Reay távozik az Andretti Autosporttól - (magyar nyelven), 2021. szeptember 14. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay to run Indy 500 with Dreyer and Reinbold Racing, giving field 33 cars (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Speedway, Indianapolis Motor: Hunter-Reay To Drive in Indy 500 with Dreyer & Reinbold. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ IndyCar 2023 Indy 500 Results | IndyCar Race Results (angol nyelven). www.motorsport.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Péter, Horgos: Josef Newgarden nyerte a 107. Indy 500-at (magyar nyelven). rajtkocka.hu, 2023. május 29. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Conor Daly loses full-time Ed Carpenter Racing IndyCar drive (angol nyelven). www.motorsport.com, 2023. június 7. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Press, JENNA FRYER Associated: Ryan Hunter-Reay to return to IndyCar as Conor Daly replacement (angol nyelven). San Diego Union-Tribune, 2023. június 8. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay to replace Conor Daly in IndyCar series No. 20 Chevrolet for Ed Carpenter Racing (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Máté, Jámbor: Váratlanul egy bajnok térhet vissza az IndyCarba (magyar nyelven). 500 Miles, 2023. június 8. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- Sportportál
- USA-portál