Sárgamoszatok

Sárgamoszatok
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Sar
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Törzs: Gyrista
Altörzs: Ochrophytina
Főosztály: Limnistia
Osztály: Chrysophyceae
Pascher, 1914[1]
Szinonimák
  • Chrysomonadales Engler 1903
  • Chrysomonadea Saville-Kent 1881
  • Chrysomonadina Stein 1878 emend. Klebs 1892
Ordines[2]
  • Chromulinales
  • Chrysosphaerales
  • Hibberdiales
  • Hydrurales
  • Phaeothamniales
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgamoszatok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgamoszatok témájú kategóriát.

A sárgamoszatok (Chrysophyceae) nagy, elsősorban édesvízi algacsoport.[3] A sárgamoszat szó gyakran egy fajt, a halak halálát okozó Prymnesium parvumot jelent.[4]

A Chrysophyceae nem tévesztendő össze a kevésbé egyértelmű Chrysophyta taxonnal. Bár a chrysophytes angol szó ennek angol átirata, általában a Chrysophyceaere utal.

Tagok

Eredetileg a kova- és barnamoszatok minden tagját jelentette, később további csoportokra bontották (például Haptophyceae,[5] Synurophyceae) pigmentjeik és sejtszerkezetük alapján. Egyes heterotróf ostorosokat, például a Bicosoecida tagjait is tekintették sárgamoszatnak.

Általában közeli rokon formák magcsoportjára korlátozzák, melyet a mozgó sejtváltozatok ostorszerkezete különböztet meg, és Chromulinales ordóként is kezelik. Később változhat a besorolás további fajok vizsgálata után.

Korábban a polifiletikus Chromista csoport tagja volt. A nagyobb monofiletikus csoport, melynek tagja volt, tartalmazott számos nem algát, például a Bicosoecidát, az Opalinát, az Oomycotát, a Proteromonadidát, az Actinophryidát és más heterotróf ostorosokat, e csoport a Stramenopila.

Leírás

Ochromonas-faj szerkezete

A sárgamoszatok „elsődleges” sejtje két specializált ostort tartalmaz. Az aktív „tollas” (masztigonémás) a mozgással azonos, a sima passzív az ellenkező irányba mutat és egyes fajokban csak vesztigiálisan fordul elő.

A sárgamoszatok azonosítására használható jellemző az endogén módon képződő kovaciszta, a sztatospóra, sztomatociszta vagy sztatociszta. Ez általában gömbölyű és egypórusú. Felszínük különböző szerkezeti elemekkel rendelkezhet és fajok megkülönböztetésére használható.[6]

  • A legtöbb tag egysejtű ostoros 2 (például Ochromonas) vagy 1 látható ostorral (például Chromulina). A Pascher (1910) szerinti Chromulinales csak utóbbi tartalmazta, ezeknek nincs sejtfedőjük. Egyeseknek loricái vagy héjai vannak, például a szesszilis és elágazó kolóniákban növő Dinobryon esetén. A legtöbb kovapikkelyes formát külön csoportként (Synurales) kezelik, de néhány, például a Paraphysomonas a Chromulinales tagja.
  • Egyes tagok általában amőboidok hosszú elágazó sejtnyúlványokkal, de van ostoros állapotuk is. A Chrysamoeba és a Rhizochrysis ilyen nemzetségek. Egy faj, a Myxochrysis paradoxa életciklusa összetett, benne a nyálkagombákhoz hasonló többmagvú plazmódiumállapottal. Ezek eredetileg a Chrysamoebales rendként alkották. A kissé hasonló Rhizochromulina egykor része volt, de ostoros szakasza szerkezete alapján önálló rendbe került.
  • Más tagok nem mozognak. Sejtjeik csupaszok és nyálkába ágyazottak (Chrysosaccus) vagy kokkoidak és sejtfalasak (Chrysosphaera) lehetnek. Egyesek fonalasak vagy parenchimaszerűek, mint például a Phaeoplaca. Ezeket számos régebbi rendbe sorolták, legtöbb tagjuk önálló csoport tagja. A Hydrurus és más elágazó zselatinos fonalat alkotó édesvízi nemzetség gyakran önálló rendet kap (Hydrurales), de ide is tartozhat

Besorolás

Néhány sárgamoszat-nemzetség

Pascher (1914)

A sárgamoszatok besorolása Pascher (1914) alapján:[1][7][8]

  • Divisio Chrysophyta
    • Classis Chrysophyceae
      • Ordo Chrysomonadales
      • Ordo Chrysocapsales
      • Ordo Chrysosphaerales
      • Ordo Chrysotrichales
    • Classis Heterokontae
    • Classis Diatomeae

Smith (1938)

A sárgamoszatok besorolása Smith (1938) alapján:

  • Classis Chrysophyceae
    • Ordo Chrysomonadales
      • Subordo Cromulinae (például Mallomonas)
      • Subordo Isochrysidineae (például Synura)
      • Subordo Ochromonadineae (például Dinobryon)
    • Ordo Rhizochrysidales (például Chrysamoeba)
    • Ordo Chrysocapsales (például Hydrurus)
    • Ordo Chrysotrichales (például Phaeothamnion)
    • Ordo Chrysosphaerales (például Epichrysis)

Bourrely (1957)

A sárgamoszatok besorolása Bourrely (1957) alapján:[9]

  • Classis Chrysophyceae
    • Ordo Phaeoplacales
    • Ordo Stichogloeales
    • Ordo Phaeothamniales
    • Ordo Chrysapionales
    • Ordo Thallochrysidales
    • Ordo Chrysosphaerales
    • Ordo Chrysosaccales
    • Ordo Rhizochrysidales
    • Ordo Ochromonadales
    • Ordo Isochrysidales
    • Ordo Silicoflagellales
    • Ordo Craspedomonadales
    • Ordo Chromulinales

Starmach (1985)

Starmach (1985) besorolása:[10]

  • Classis Chrysophyceae
    • Subclassis Heterochrysophycidae
      • Ordo Chromulinales
      • Ordo Ochromonadales
    • Subclassis Acontochrysophycidae
      • Ordo Chrysarachniales
      • Ordo Stylococcales
      • Ordo Chrysosaccales
      • Ordo Phaeoplacales
    • Subclassis Craspedomonadophycidae
      • Ordo Monosigales

Kristiansen (1986)

Kristiansen (1986) a sárgamoszatokat és a leváló csoportokat az alábbi módon sorolta be:[10]

  • Classis Chrysophyceae
    • Ordo Ochromonadales
    • Ordo Mallomonadales
    • Ordo Chrysamoebales
    • Ordo Chrysocapsales
    • Ordo Hydrurales
    • Ordo Chrysosphaerales
    • Ordo Phaeothamniales
    • Ordo Sarcinochrysidales
  • Classis Pedinellophyceae
    • Ordo Pedinellales
  • Classis Dictyochophyceae
    • Ordo Dictyochales

Margulis et al. (1990)

Margulis et al. (1990) a sárgamoszatokat így sorolta be:[11]

  • Phylum Chrysophyta
    • Classis Chrysophyceae
    • Classis Pedinellophyceae
    • Classis Dictyochophyceae (= Silicoflagellata)

van den Hoek et al. (1995)

Van den Hoek, Mann és Jahns (1995) a sárgamoszatokat az alábbi csoportokba sorolta be:

  • Classis Chrysophyceae
    • Ordo Ochromonadales (például Ochromonas, Pseudokephyrion, Dinobryon)
    • Ordo Mallomonadales (= Classis Synurophyceae, például Mallomonas, Synura)
    • Ordo Pedinellales (= Classis Pedinellophyceae, például Pedinella)
    • Ordo Chrysamoebidales (például Rhizochrysis, Chrysarachnion)
    • Ordo Chrysocapsales (például Chrysocapsa, Hydrurus)
    • Ordo Chrysosphaerales (például Chrysosphaera)
    • Ordo Phaeothamniales (például Phaeothamnion, Thallochrysis)

Preisig (1995)

A sárgamoszatokat és leváló csoportjai Preisig (1995) szerinti besorolása:[10]

  • Classis Chrysophyceae
    • Ordo Bicosoecales
    • Ordo Chromulinales
    • Ordo Hibberdiales
    • Ordo Hydrurales
    • Ordo Sancinochrysidales
    • Ordo Chrysomioridales
  • Classis Dictyochophyceae
    • Ordo Pedinellales
    • Ordo Rhizochromulinales
    • Ordo Dictyochales
  • Classis Synurophyceae
    • Ordo Synurales

Guiry és Guiry (2019)

Guiry és Guiry (2019) besorolási rendszere:[12]

  • Classis Chrysophyceae
    • Ordo Chromulinales
    • Ordo Hibberdiales
    • Ordo Hydrurales
    • Ordo Rhizochrysidales
    • Ordo Thallochrysidales
    • Chrysophyceae ordo incertae sedis (11 nemzetség)

Ökológia

Hikarimo (fényalga) tó Hitacsiban. Ismeretlen nemzetség (Chromulina, Ochrmonas vagy Chromophyton).[13][14]

A sárgamoszatok elsősorban édesvízben élnek, és fontosak a táplálékhálózat-dinamikához oligotróf édesvízi ökoszisztémákban és az eutrofizáció és savas eső okozta környezetkárosodás értékelésére.[15]

Evolúció

Fukoxantin

A sárgamoszatok fukoxantint tartalmaznak.[16] Mivel sok élőlénynek volt kovakapszulája, viszonylag teljes fosszilis rekord alkotható, melyből levezethető, hogy fotoszintézisre képtelen ősök voltak. Számos Chrysophyceae-prekurzor-fosszíliában nem volt fotoszintetikus pigment. A legegyszerűbb sárgásmoszatok, például a sárgamoszatok ősei valószínűleg heterotróf ostorosok voltak, melyek fotoszintézisre való képességüket fukoxantint tartalmazó cianobaktériumokból szerezték endoszimbiózissal.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Pascher, A (1914). „Über Flagellaten und Algen”. Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft 32, 136–160. o. DOI:10.1111/j.1438-8677.1914.tb07573.x.  
  2. ↑ Chrysophyceae. Taxonomy Browser. NCBI
  3. ↑ Introduction to the Chrysophyta. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
  4. ↑ Golden Alga: Management Data Series 236: Management of Prymnesium parvum at Texas State Fish Hatcheries
  5. ↑ Medlin LK, Kooistra WHCF, Potter D, Saunders GW, Anderson RA (1997). „Phylogenetic relationships of the “golden algae” (haptophytes, heterokont chromophytes) and their plastids”. Plant Systematics and Evolution 11 (Supplement), 187–219. o.  
  6. ↑ Duff, K. E.. Atlas of Chrysophycean Cysts. Springer-Science+Business Media, B. V. (1995) 
  7. ↑ Round FE.szerk.: Kristiansen J, Andersen RA: The Chrysophyta - a reassessment, Chrysophytes: Aspects and Problems. Cambridge: Cambridge University Press, 12. o. (1986) 
  8. ↑ Sharma OP. Textbook of Algae. McGraw Hill, 23. o. (1986) 
  9. ↑ Andersen RA.szerk.: Brodie J, Lewis J: Molecular systematics of the Chrysophyceae and Synurophyceae, Unravelling the algae: the past, present, and future of algal systematics, The Systematics Association Special Volume Series. Boca Raton: CRC Press, 285-313. o. (2007) 
  10. ↑ a b c Preisig, H. R.. A modern concept of chrysophyte classification, Chrysophyte algae: ecology, phylogeny and development. Cambridge University Press, 46–74. o. (1995). ISBN 9780521462600 
  11. ↑ Margulis L, Corliss JO, Melkonian M, Chapman DJ. Handbook of Protoctista. Boston: Jones and Bartlett Publishers (1990) 
  12. ↑ Guiry MD, Guiry GM: AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  13. ↑ Ohishi H, Yano H, Ito H, Nakahara M (1991). „Observations on a chrysophyte hikarimo in a pond in Hyogo prefecture, Japan. [兵庫県内の池に発生したヒカリモ(黄金藻)の観察.]”. Japanese Journal of Phycology 39 (1), 37–42. o.  
  14. ↑ Goff M: Chromophyton (Golden Glow Mystery Revisited). Sitka Nature , 2011. március 16.
  15. ↑ Sandgren et al. (1995).
  16. ↑ Chrysophyta. [2008. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 13.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chrysophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Andersen RA (2004). „Biology and systematics of heterokont and haptophyte algae”. American Journal of Botany 91 (10), 1508–1522. o.  
  • Duff, K.E., B.A. Zeeb & J.P. Smol. 1995. Atlas of Chrysophycean Cysts, Vol. 1., [1]; 2001, Vol. 2, [2]. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht.
  • Jørgen Kristiansen. 2005. Golden algae: a biology of chrysophytes. A.R.G. Gantner Verlag, distributed by Koeltz Scientific Books, Königstein, Germany, vii + 167 pp. ISBN 3-906166-23-6.
  • Kristiansen, J. and R.A. Andersen [Eds.]. 1986. Chrysophytes: Aspects and Problems. Cambridge University Press, Cambridge, xiv + 337 pp.
  • Kristiansen, J. and Preisig, H. [Eds.]. 2001. Encyclopedia of chrysophyte genera. Bibliotheca Phycologica, Vol. 110, J. Cramer, Berlin.
  • Sandgren, C.D., J.P. Smol, and J. Kristiansen [Eds.]. 1995. Chrysophyte algae: ecology, phylogeny and development. Cambridge University Press, New York. ISBN 0-521-46260-6.
  • Škaloud, P., Škaloudová, M., Pichrtová, M., Němcová, Y., Kreidlová, J. & Pusztai, M. 2013. www.chrysophytes.eu – a database on distribution and ecology of silica-scaled chrysophytes in Europe. Nova Hedwigia, Beiheft 142: 141-146. link
Commons:Category:Chrysophyceae
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgamoszatok témájú médiaállományokat.
Fájl:Wikispecies-logo.svg
A Wikifajok tartalmaz Sárgamoszatok témájú rendszertani információt.